A visszatérés öröme és egy pálcás szék átváltozása

2012. 08. 31. | | lakberendezés

Nagy nap ez a mai, legalábbis nekem, mert ezzel a bejegyzéssel indítom újra a négy hónapra kényszerpihenőre küldött blogomat. Történt ugyanis áprilisban, hogy egyik napról a másikra tönkrement a szerver, amin a blogom akkor futott, ezzel együtt veszélybe került az egész eddigi tartalom, amit valaha írtam és összeállítottam. Először azt hittem, belehalok, de aztán úgy döntöttem, nem adom fel. A rengeteg munkának és a szerencsének köszönhetően végül az utolsó tíz kivételével minden bejegyzés újra olvasható. Az elveszett tízet pedig nem fogom már bepótolni, mert egyrészt utálatos dolog valamit újraírni, pláne ennyi idő után, másrészt elmúlt egy csomó idő és a blogolás a jelenről szól. A régi dizájnt sem volt érdemes megtartani, mert bár nagyon tetszett és nagyon szerettem, folyamatos támadások érték a sablont és megmenthetetlenül vírusos lett. Ezért mostantól ezzel a letisztult arculattal folytatom és bízom benne, hogy tetszeni fog! Ebben a “második fejezetben” azt tervezem, hogy sok-sok saját munkát mutatok majd Nektek. Nem biztos, hogy komplett lakások lesznek, olykor csak enteriőr-részletek vagy hangulatok, amelyek inspirálnak vagy amelyeket érdekesnek tartok, és Titeket is érdekelhet. Ezen az úton most első állomásként a kislányom szobájába került széket szeretném bemutatni.

Amikor a lányom iskolás lett, kellett neki egy nagyobblányos szoba, mint amilyenben az ovis éveit töltötte. Ez egy lakberendező anyukánál természetesen presztízs kérdés is, úgyhogy nekiestünk tavaly ősszel a projektnek. A bútorok hamar összeálltak, részben az Ikeából, részben újrahasznosítottuk a régit és minden fehér lett egy kis feketével és pinkkel fűszerezve. A nagy kérdés viszont az íróasztalhoz kerülő szék volt, mert nem találtam olyat, amelyről igazán azt éreztem volna, hogy na ez az. Míg végül a Möbelkunstnál rátaláltam erre a dán pálcás székre:

A szék, mint ahogy a képen is látszik jó állapotban volt, a színével pedig nem törődtem, mert tudtam, hogy le fogom festetni és azt is tudtam, milyenre. Na, ettől akadt ki az az autófényező mester, akire a feladatot rábíztam. Hosszú percekig nézegette a széket és tanakodtunk, hogyan kellene a pálcák között a színátmenetes festést megoldani:

Aztán azt mondta, megcsinálja és úgy is lett. És nagyon jól sikerült, pont olyan lett, ahogy elképzeltem, a szobába is nagyon jól illik. De ami a legfontosabb: a tulajdonosa nagyon szereti. Nektek hogy tetszik?

Fotók: dizain

A blog újraindításáért szeretnék köszönetet mondani Marton Tamásnak, aki nélkül az egész nem sikerült volna. Köszi Tomi! :)

10 komment

  1. Bono szerint:

    A szék, a fotók, a modell (és az ugrás) szuperlájk!! :))

  2. zaiviki szerint:

    Köszi! És a visszatérés? :)

  3. Viki szép az új arculat, szuper az új első post! A szék bombasztikus! Kívánom, hogy legyen sok DIY cikk az új oldaladon! Követlek az úton nem mellesleg. Bár én már átváltottam a saját munkákat bemutató tartalomra, így nem erre céloztam, hanem arra, hogy a blogom pont úgy purcant ki, mint a tiéd, így új fazonnal, új helyről jelentkezem be én is pár hónap múlva egy kis kényszerpihenő után, s mivel te is túlélted, talán én is túl fogom… :-)

  4. vikianyu szerint:

    Szuperdizájnegyszerűdenagyszerűmenőblogcsúcsszék!
    Milyen típusú festéket használtál,h ilyen gyönyörű fényes lett?! További alkotásokat!

    • zaiviki szerint:

      Köszi, köszi! :) Azért lett fényes a szék, mert a festés után fényes lakkal is lefújták.

  5. Uhrin Zsuzsa szerint:

    Szia Vica !!
    Hát végrevégre…! Már nagyon hiányoztak a Dizain bejegyzések ! :-) Szerintem ez az új oldal még szebb is, mint a régi, sokkal letisztultabb, átláthatóbb. Gratulálok és innentől tiéd a világ, alkoss hogy csodálhassanak ! Ja, a gyerek, a szoba és a szék is műremek ! Sok puszi