Kategória archívum: lakberendezés

10 évvel ezelőtt

Létrehozva: 2019. 01. 20. | | lakberendezés | Nincs hozzászólás

A Facebookon és az Instán is pörög a #10yearschallege kihívás. Én is kitettem egy képet az insta storymba, nem tudom láttátok-e, de ha a jövőben nem akartok a történeteimről lemaradni, akkor kövessétek az insta oldalamat ITT. Szóval így néztem ki 2009-ben:

Zai Viki 2009-ben

Igen, volt nekem hosszú hajam is. Mondjuk egy kezemen meg tudom számolni, hogy eddig hányszor életemben, de ez épp egy ilyen időszak volt, mert amikor a lányom megszületett, elhatároztam, hogy megnövesztem. Aztán nagyon hamar meguntam, és levágattam.

Inspirációk Portugáliából – 2. rész

Létrehozva: 2019. 01. 17. | | lakberendezés | Nincs hozzászólás

A portugál túra második napján Lisszabonból Portóba utaztunk busszal. Az út kb. három és fél órás volt (300 km Lisszabontól), de egy pillanatig sem tud unatkozni ennyi blogger egy rakáson, kicsit olyan volt, mint egy osztálykirándulás annak idején. Porto a második legnagyobb város Portugáliában, ebből mondjuk nem sok derült ki számomra, mert egy eléggé kis sugarú körben mozogtunk. Porto a Douro folyó tölcsértorkolatának északi partján fekszik és a hidak városának is nevezik, mert összesen hét hídja van, tök vicces, hogy vannak egymáshoz egészen közel épül hidak is. A leghíresebb híd az Eiffel tanítványa, Teófilo Seyring által tervezett Dom Luis híd, amely Portó óvárosát a Ribeirát köti össze a borospincéiről híres Vila Nova de Gaiaval. A két szintes hídon alul az autók közlekedhetnek, felül a metró, gyalogosan pedig mindkét szinten átmehetünk. Sajnos nem volt időnk arra, hogy felmenjünk a tetejére, pedig onnan biztosan gyönyörű a kilátás. Illetve tudom, hogy lenyűgöző, mert láttam már egy csomó képet róla itt a neten. :)

Porto

Szerelem tapéták

Létrehozva: 2018. 10. 10. | | lakberendezés | 1 hozzászólás

Már egy ideje gondolkodom azon, hogy le kellene cserélnem itthon a tapétákat. Persze nem a Cole&Son Woods tapétát a hálóban, mert azt még mindig imádom, semmire nem cserélném. Ez egy időtálló választás volt. A földszinten is csak a fekete tapétákkal nem vagyok kibékülve ma már igazán. Nem is azért, mert fekete, hanem, mert azt hiszem meguntam, most valami mintára vágyom, vagy egyszerűen csak valami másra. Amúgy is sokszor nézegetek tapétákat, de eddig még nem jött szembe olyan, amire azt mondtam volna, hogy na igen, ez az. Egészen mostanáig, amikor az Élitis oldalán a szokásos Wallpaper menü helyett rá nem kattintottam a Panoramique menüpontra (ez egy új menüpont az oldalukon). Óóóóóó igen, éreztem, ahogy elönt a lelkesedés és az izgalom, hogy most végre megvan az irány, végre megszólított az a fajta design, amire én vágyom. És szinte pillanatok leforgása alatt kiválasztottam, hogy melyiket szeretném. Mondjuk a feketétől nem tudok teljesen elvonatkoztatni, mert van egy olyan becsípődésem, hogy a tv-s falnak feketének kell lennie, mert a tv fekete, a tv alatti médiaszekrény is fekete, ezeket pedig nem szeretném hangsúlyozni, sem lecserélni, ezért a falnak is sötétnek kell lennie. Plusz még ott a sárga agancs is, aminek szintén passzolnia kell az új tapétához. Ezen a régebbi fotón (a minőségért bocs, de egy újságból fotóztam ki), a bal oldali tv-s falról beszélek:

god-nappali

Cotton Ball Lights Store – Budapest

Létrehozva: 2017. 02. 19. | | lakberendezés, referenciák | Nincs hozzászólás

A tavalyi év végének egyik szuper projektje volt számomra a budapesti Cotton Ball Lights Store tervezése. Vannak olyan megbízások, amelyekbe annyira bele tudok feledkezni, hogy leülök és fel sem állok, amíg kész nincs a koncepció és az ötlet. Mostani divatos kifejezéssel élve: ez egy flow élmény volt, amikor annyira belefeledkeztem a tervezésbe, hogy minden más megszűnt és szinte meg sem erőltettem magam, csak úgy jöttek az ötletek. Mintha egy előre megírt forgatókönyvet rajzoltam volna le.

Cotton Ball Lights Store Bp.