Kategória archívum: lakberendezés

Ideiglenes Prada üzlet Párizsban

Létrehozva: 2010. 02. 19. | | design, lakberendezés | 2 hozzászólás

A Pradánál még egy ideiglenes üzlet kialakítására is van pénz. És ennek az üzletnek a dizájnja akkorát ütött, hogy mindenki felfigyelt rá.

Szóval ez Párizs, a Place Beauvau 92. Itt áll a Prada 570 négyzetméteres ideiglenes üzlete. Az üzletet Roberto Baciocchi tervezte, inspirációja az első fémből épített párizsi híd, a Mirabeau volt.

Az ötlet egyszerűségében nagyszerű. A Mirabeau híd szerkezetének fotóit kinyomtatták és a nyomatokat, mint a tapétát felragasztották a falakra. Ez borítja a lépcsőkorlátot és a falakat, mindent a padlón kívül. Közelebbről megnézve elég raszteresek a nyomatok és nem is tűntek túl időtállónak, de ez ebben az esetben nem is elvárás, hiszen egy ideiglenesen működő üzletről van szó.

Baciocchi az újszerű dizájnt remekül ötvözte a brand történelmével, amely a fekete-fehér márványpadló használatában nyilvánul meg. Ezt a padlót először 1913-ban használták Milánóban, a Galleria Vittorio Emanuele II-ben lévő Prada üzletben.

Az újszerű ötletnek köszönhetően Párizs hangulata észrevétlenül beszivárog a homlokzatról és behozza a várost az enteriőrbe. A szokatlan perspektíva illúziók drámai hatást kölcsönöznek az üzletben lévő szemlélődőknek. Tényleg meglepő a látvány, kicsit olyan, mint az elvarázsolt kastély a vidámparkban. Az agyad nem hiszi el, amit a szemeddel látsz.

Richard Powers ikonjai

Létrehozva: 2010. 02. 10. | | életmód, lakberendezés | 1 hozzászólás

2009 novemberében megjelent az ismert brit fotográfus, Richard Powers legújabb albuma a Thames & Hudson kiadó gondozásában. A könyvet  Dominic Bradbury írta és a The Iconic House – Architectural Masterworks since 1900 címet viseli.

Richard Powers képeit lenyűgöző tájak és kompozíciók jellemzik. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért specializálódott enteriőrök és épületek fotózására. Azt válaszolta, hogy ez egy természetes kiválasztódás volt, ő ehhez a témához vonzódik igazán, és rettenetes divatfotós lenne. Hát nem tudom, milyen lenne, mindenesetre szerencsés ember, mert a munkája kapcsán beutazhatja az egész Földet és csodálatosan berendezett enteriőrökben dolgozhat. Biztosan nem depressziós, hogy napi 10-12 órában egy lepukkant irodában kell üldögélnie.

Hitvallása szerint egy jó fotó elkészítéséhez az egyensúly a kulcs. Egyaránt fontos, hogy mi legyen a képen és mi ne legyen rajta. Pont annyira fontos, mint a kompozícióban szereplő árnyékok és a fények. A fotóit nézegetve arra jutottam, hogy bosszantóan rendben vannak a képei. Gyönyörűek és tiszták a terek. Minden képéből harmónia árad, ugyanakkor érzem, hogy ezekben az enteriőrökben emberek élnek nap mint nap, de most épp kimentek a konyhába inni valamit, vagy elugrottak valahová.

A kiemelkedő esztétikai élményt nyújtó enteriőrfotókból válogattam Nektek párat. Gyönyörködjetek és inspirálódjatok.

Richard Powers enteriőrök

Richard Powers entriőrfotója

Richard Powers enteriőrfotója

Richard Powers enteriőrfotója

richard_powers9

richard_powers4

richard-powers2

Helyetfoglalnék ezen a képen Arne Jacobsen 1958-as Tojás székében. És nem csak azért, mert az egyik kedvencem…

A lakberendezőnek is van édesanyja

Létrehozva: 2010. 02. 08. | | lakberendezés | Nincs hozzászólás

Szokásos vasárnapi ebéd a szülőknél, ismeritek. Nagy a kavarodás, mindenki türelmetlenül éhes már és a konyhában toporog.  Kivéve édesanyám, aki mozdulatlanul áll a nappaliban a tálalószekrény előtt.

– Min töröd a fejed? – kérdeztem.

– Hogy milyen terítőt tegyek az asztalra. Ha nem fog tetszeni neked, megírod a blogodba. – válaszolt, aztán kitört belőlünk a nevetés. Ez aztán a dilemma…

Ezúton üzenem, hogy tetszett a terítő. :-)

Szülinapi ajándék

Létrehozva: 2010. 02. 04. | | lakberendezés | 4 hozzászólás

Kislányom, Zizi 5. szülinapjára nagy vállalkozásba fogtam. Egy új és egyedi kisasztalt és hozzá való kisszéket szerettem volna neki adni, mert a meglévőt már sikerült leamortizálnia.

Kitaláltam, hogy veszek neki egy sima fehér asztalt és festek rá mintákat az ő kedvenc színével és az én kedvenc színemmel. A két szín a pink és a fekete. Vajon melyik melyikünké…? Elballagtam hát az Ikeába (igen, igen, igen:-) és vettem egy sima fehér asztalt, aztán a Bauhausba, ott pedig vettem pink és fekete vizesbázisú festéket. Gondos tervezés következett. Kicsiben megrajzoltam a mintákat egy papírra, majd ezt felnagyítva rárajzoltam az asztal lapjára.

Ezután jöhettek a színek. Először a pink mintákat festettem fel. Így nézett ki a munka menet közben. Miután megszáradt a pink, felfestettem rá a feketét is.

A végeredmény ilyen lett. Az asztalhoz kapott egy fekete Panton Junior széket. Gondolom, mindenki tudja, melyik az…